A kontextus: Ez lesz az utolsó megjegyzésem a barokkról, tekintettel arra hogy Bach 1750-es halálával számítják a végét. Ne felejtsük, hogy az európai komolyzene egyet jelentett a vallási zenével, és ez épp a barokk idején változott meg, miután a gazdagodó polgárság is megengedhette magának a…

A kontextus: Még mindig a barokk korban járunk, de már a végén; annak stíluselemeit, elsősorban az ellenpontozást és a motívumokkal való játszadozást Bach fejlesztette tökélyre fúgáival, egyúttal kora nemzetközi zenéje mellett a korábbi időszakok is felfedezhetőek műveiben. Ezen összegző munkásság…

A kontextus: Térjünk vissza sokadjára is a barokk témaköréhez, ám most nem a jómódú polgárság nyújtotta előnyökre szeretnék visszautalni, hanem arra, hogy a nyugati világ komolyzenéje évszázadokig az egyházi zenét jelentette. Arról már beszéltünk, hogy a barokk kezdetét az opera megszületéséhez…

A kontextus: Újra csak ott tartunk még tehát, hogy a barokk mennyire fontos volt a nyugati komolyzene történetében: a polgári jólétnek köszönhetően kifinomultabb hangszerekkel játszhattak nagyobb zenekarok, létrejöttek a modernebb zenei formátumok, a dallamokat "túldíszítették", azaz egy-egy fő…

A kontextus: A 17. század végén, tehát a barokk vége felé járunk, közvetlenül a nyugati klasszikus zene korszaka előtt. Egyre többen engedhették meg maguknak a zenehallgatást, egyre kifinomultabb hangszerekkel, és a zene formailag már ugyanolyan fontos volt, mint tartalmilag, azaz az énekes…