A kontextus:

Térjünk vissza sokadjára is a barokk témaköréhez, ám most nem a jómódú polgárság nyújtotta előnyökre szeretnék visszautalni, hanem arra, hogy a nyugati világ komolyzenéje évszázadokig az egyházi zenét jelentette. Arról már beszéltünk, hogy a barokk kezdetét az opera megszületéséhez kötik, ebből alakult ki az oratórium is, amely gyakorlatilag ugyanaz, csak nem társul hozzá színpadi előadás, témája pedig vallási. A messze legnépszerűbb oratórium az 1741-es Messiás Handeltől.

George Frideric Handel (1685-1759) bár német, élete nagyobb részét Angliában töltötte. Németországban kezdte karrierjét. Tehetős családja ügyvédnek szánta, de korán megmutatkozott tehetsége az orgonán, és 12 éves korában apja temetésére már maga szerezte a zenét. Húsz éves kora környékén Itáliába utazott, ottani évei nagy hatással voltak rá, ezért sokáig olaszos operákkal próbálkozott. Harminc éves kora körül költözött Angliába, de az 1730-as évekre az olasz opera egyre kevésbé jött be az angoloknak, ezért idővel az angol nyelvű oratórium felé fordult. A Messiást bő három hét alatt írta, de élete végéig javítgatta. Korában úttörő volt, mivel a jézusi életút egészét igyekezett megzenésíteni, míg az addig bevett gyakorlat csak egy-egy epizóddal tette. Az eddig tárgyalt zeneszerzőkkel ellentétben Handel nem merült feledésbe oratóriumainak köszönhetően, halála 100. évfordulóján pl. közel 3 000 énekessel adatták elő a Messiást.

Hallgasd meg Handel Messiás c. művét

Formaságok:

Az oratórium tehát gyakorlatilag egy vallásos opera a színpadiasság nélkül. A 17. században alakult ki, népszerűségét annak köszönhette, hogy az egyház betiltotta az operákat Itáliában. Legnépszerűbb időszaka a 18. századra esett, és épp Handel nevéhez fűződik a legtöbb híres darab. Az oratóriumok úgynevezett szinfóniával indulnak (nem szimfónia), ami megegyezik az operák nyitányával, majd szóló- és kórusművek váltogatják egymást.Már szinfóniában helyett kap egy úgynevezett fúga, ami az ellenpontozás egyik legfontosabb formája (az ellenpontozásról korábban már beszéltünk, a fúgáról bővebben később fogunk). A fúga szintén a 18. századra teljesedett ki, és minő meglepetés, egyik nagymestere épp Handel.

Handel sosem tisztázta pontosan a hangszerelést; az első pontosan feljegyzett előadás 1754-es, ebben 15 hegedű, 5 brácsa, 3 cselló, 2 nagybőgő, 4 fagott, 4 oboa, 2 trombita, 2 kürt és üstdobok szerepelnek (ezekről több infó a Hangszertárban olvasható), magyarul közel negyven hangszerrel van dolgunk. Őszintén szólva nem hallok jelentős különbséget, ha pl. egy hegedű vagy több játsza ugyanazt a dallamot, de élőben biztos jobban kidomborodik. Mivel most először énekes művel foglalkozunk, ejtsünk szót az emberi hangokról is, amelyeknek épp úgy megvan a maguk besorolása, mint a hegedűféléknek a magastól a mélyebbig. Ennél az 1754-es koncertnél a kórus 19 fős volt plusz a négy hagyományos hangtávú szólóénekes (magastól a mélyig): szoprán, alt, tenor, basszus. Érdekes volt, hogy itt az énekhangot hangszerként éreztem használni, épp úgy mint pl. Vivaldi virtuóz hegedűszólóit, emiatt viszont a zene maga gyakran elcsendesült és üresnek éreztem, ha csak az énekhang szólt. A másik hátulütője ennek, hogy az énekelt szavak érthetetlenek számomra, annyira eltorzulnak. A hangszerek alárendeltek, többnyire az énekszólók emelkednek ki. Jellemzően 2-3 perces részekből áll, 54 darabból, de van tízperces és 20 másodperces rész is. A zene minden eleme változik a mű során, a ritmusváltások izgalmasak ezek közül egyedül.

Élmény/Tartalom:

A mű a címéből adódóan a megváltásról szól. Három nagyobb részre oszlik: az elsőben megjövendölik, a másodikban bekövetkezik, a harmadikban pedig ezekre reflektálnak. A nyitány hangneme elvileg reménytelenséget hivatott kifejezni, én semlegesnek éreztem, de hozzá képest a második darab valóban édes ígéretet hordoz. A negyedik dalban a szólókból kórus lesz, ami jól érzékelteti a tömeget, hiszen egyszerre többen dicsőítik Istent, de némi csúszással - végül azonban együtt énekelnek egyszerre, egységet kifejezve. Ez a későbbiekben is hasonló marad,a kórusok mintha az emberiséget képviselnék sokaságukkal. Az első és második rész viszonyát egyesíti a 10. rész, ami a "sötét", istentelen világot leíró, gonosz hangzású dallammal nyit, hogy az Isten szónál váratlanul pozitívba forduljon. Eddig ez a mai füllel leginkább hallgatható rész. Hasonló elven épül fel a 11. rész is, majd az örömhírt hirdető jóslatok vidámabb dallamai következnek. Ezután néhány egész rövid átvezető jellegű dal jön 10-30 másodpercben, amelyek Jézus megszületését jelentik be. Nem tudom ezeknél miért volt szükség külön részekre, és miért nem lehetett egy részbe sűríteni. A 17. résznél jön a dicsőítés, ekkor hangzanak fel először trombiták, végül Jézus megszületik. A második részről kicsit általánosabban fogok írni, mert sokkal kevésbé éreztem kifejezőnek (vagy csak fáradt voltam): Jézus megszületett, megkínozzák és megölik, de ő minden bűnünket magára vállalta. Feltámadásával és mennybemenetelével zárul ez a szakasz, és egybehangzó állítások szerint ez a csúcspontja a műnek, ezért elsősorban húsvéti zenének tartják. E második szakaszt lezáró dal a messze legismertebb részlete, a Halleluja, itt újra megszólalnak hangsúlyosan a trombiták és a dobok is, amik korábban fel se tűntek (ha voltak egyáltalán). A harmadik rész a halál és a bűn feletti győzelmet hirdeti. A 46. dal volt érdekesebb, ahol a halált mélyebben, lassabban énekelték, a feltámadást élénkebben és magasabban - de az efféle megoldás végig jellemző volt az oratóriumra. Vagy a 48. dal, ahol a bibliai idézetben szereplő trombitát természetesen trombitákkal illusztrálták. Kár, hogy más részletekben nem volt ennyire kiemelve, üdítő színfolt volt, miközben más fúvósokat szinte egyszer sem vettem észre. Az utolsó dal lezáráshoz méltóan ünnepélyes, egy hosszan kiénekelt ámennel végződik.

Fokozott koncentrációt igényelt, fárasztó volt hallgatni, nem is szokták egyben leadni az egészet. Két és fél órányi a mű, mind az 54 darabja más-más dallamú, de még azokon belül sincs gyakran ismétlődés a mai popzenével ellentétben, így baromi nehéz emlékezni rájuk, hiba hallgatom már több mint két hete. És nem leírni igyekszik a zenével valamit Vivaldival ellentétben, hanem inkább illusztrálni, így ugyanaz a módszer, pl. a coloratura (hanghajlítgatások) jelenti a tüzet, a rázkódást... stb. A mély és magas hangok váltakozása pl. pedig a földi létet és mennyországot, a völgyet és a hegyet... stb. (szófestés). A szöveget nem lehetett érteni emiatt, a hangszerek közül szinte csak a vonósokat hallottam meg. Ahogy mindig, igyekeztem magam belehelyezni a korabeli hallgatóság bőrébe, és ez sokat segít a zene értelmezésében. Nem tudom, hogy a zenei kultúránk mennyiben változott és midig ugyanazokkal fejezték-e ki ugyanazokat az érzelmeket, de ha igen, akkor úgy érzem, hogy sikerült közelebb kerülnöm a 18. századi emberek gondolkodásmódjához az értékrendjükről, amelyben a vallás sokkal fontosabb, de egészen más megvilágításban szerepelt. Szóval a lényeg az, hogy ezt még sokszor meg kell hallgatnom, hogy minden részlete ismerősebb legyen, és ha közelebbi kapcsolatba kerültem már vele, akkor biztosan sok mindent máshogy látok majd vele kapcsolatban. És akkor képzeljük el, hogy a 20. századig gyakorlatilag életében csak egy-két alkalommal hallgathatta meg ugyanazt a darabot egy ember...

Egyéb információ:

- A művet hagyományosan a mai napig felállva, bulihangulatban hallgatják Angliában, mivel bemutatójakor az akkori angol király, II. György izgatottságában állva hallgatta a művet. Nemrég ezt sikerült is túllépnie egy zeneprofesszornak :D
- 2017 tavaszán bemutatásra kerül egy magyar nyelvű rock-változat.
- Handelt gazdaggá tette zenéje, és ebből a pénzből sokat jótékonykodott; a Messiást is mindig jótékonysági koncertként tartatta meg, és ezt a hagyományt is megőrizték.
- Bár húsvéti darabként kezdték játszani, valamiért végül a karácsonyi repertoár elengedhetetlen darabja lett.
- A magyar fordítása a szövegnek itt olvasható.
- Itt egy egész oldalt szenteltek a műnek elemzésekkel, és a Wikipedián is olvasható egy, az enyémnél sokkal olvashatóbb elemzés.
- Érdekes alternatívaként itt épp egy dramatizált, színpadi változat tekinthető meg.