Mi is a zene? Már a meghatározása is problémás, sok kultúrában nincs is rá szó. A legmegfelelőbb meghatározásnak a hangok elrendezése tűnik. A kutatók régóta igyekeznek közös vonásokra lelni a különféle népzenékben, de eddig nem jártak sikerrel. Főbb elemei:

- hangmagasság (mély vagy magas),
- ritmus,
- dinamika (hangerő),
- hangszín (azaz ami mássá tesz egy hangot a hangerő és a hangmagasság mellett - pl. ahogy két hangszer hangja eltér akkor is, ha ugyanaz a hangereje és magassága) és
- szólam (egy, két, több, homo, hetero).

Jelenleg három típusát különböztetik meg a zenének:

- Népzene
- Komolyzene
- Könnyűzene

Ezek közül most csak a komolyzenével szeretnék foglalkozni, noha lesznek átfedések. Formátum és műfaj szempontjából ugyancsak nehéz dolgom lesz, nem találtam ugyanis egységes szempontrendszert, szóval ez majd menet közben fog kialakulni. Fontos hogy van-e benne ének vagy nincs, hogy hányan adják elő, hogy mely stílusirányzathoz tartozik, hogy milyen hangszereken adják elő vagy hogy éppen kísérőzene egy előadáson vagy önálló alkotás.

A zene valószínűleg nem önálló művészetként szerepelt kezdetben, hanem részeként egy előadásnak. Tulajdonképpen a 18. század végéig ez így is maradt, csak ekkor kezdték a zenét önmagát önálló esztétikai élményként kezelni Baumgarten és Kant német filozófusok hatására. Az írás megjelenésével természetesen megpróbálták az addig szájhagyomány útján megőrzött zenét lejegyezni, erre már az időszámításunk előtti 2-3. évezredből is vannak leleteink, de igazán komplexen csak a 13. századtól láttak hozzá a feladathoz Európában a mai modern zenei jelek kifejlesztésével. A hagyományos népzenét csak a 19. század végétől kezdték lejegyezni és rögzíteni (többek közt ugye Bartók volt ennek az egyik nagyágyúja).

(Ha esetleg egy zeneértő olvasta a bejegyzést és túlélte, ne habozzon javítani a hülyeségeimet :)