Artúr komolyzenei blogja

Rövid zenetörténet a 18. századig

2021. július 09. 19:10 - II. Liberális Artúr

A zene valószínűleg természeti hangok utánzásával alakulhatott ki, funkciói pedig vallási, szórakoztató jellegűek lehettek, de hasznos lehetett a munkavégzésben és a kommunikációban is. A legkorábbi régészeti lelet egy 40 ezer éves medvecsontból faragott szlovéniai furulya, de az őskori zene Indiában és Kínában fejlődött ki igazán.

Minden civilizációnak megvolt a maga zene kultúrája, és ezek nagyon eltérőek lehetnek. Olyannyira, hogy sem a nyugati sem egyéb zenei jelekkel nem írhatóak le, mert az előadónak akkora szabadságot nyújtott a zene, ami a sokkal kötöttebb nyugati formákkal nem rögzíthető. Ezért most nem megyek bele bővebben a keleti zenékbe, ahol az indiai pl. egyidős a Védákkal, vagy a szintén többezer éves kínai zenébe. A legrégebbi fennmaradt, bár töredékes zene az úgynevezett Nikkal-himnusz az i. e. 14. századi Szíriából, meghallgatható itt:

Hallgasd meg a Nikkal-himnuszt

Az ókori görögöknél vált először a zene az alapműveltség részévé, még vélhetően Homérosz művei is éneklendőek. Innen származik az első, teljes egészében fennmaradt dal, Szeikilosz sírverse az i. sz. 1. századból a mai Törökország területéről. A rómaiak zenéje meghódított területeikből táplálkozva továbbélt a középkor úgynevezett régizenéjében.

Hallgasd meg Szeikilosz sírversét

 

Ebből a korszakból maradt fenn az első kínai zenei emlékünk, a 8. századi Dzsiesi Diao Julan, de most maradjunk Európánál: a zene némileg kettévált egyházira és világira. Előbbi énekes volt a görög himnuszok után, amelyek a 12-14. századra többszólamúvá fejlődtek, míg a világi zenét a vándorénekesek jelentették egyszerű hangszeres kísérettel. A 15. század végétől kezdett leválni a tisztán hangszeres zene, amely a 17. századra, a barokkos felfogásnak köszönhetően vált önállóvá, ahol a forma ugyanolyan fontos, mint a tartalom. Ehhez persze kellett az is, hogy a gazdagodó polgárság révén egyre kifinomultabb hangszerek jöjjenek létre.

Hallgasd meg a Dzsiesi Diao Julant

Az átmenetet a régizene és a klasszikus közt a barokk jelentette. A 16. század végére egyre fontosabbá vált az ellenpontozás (ami ha jól értem, több egyenrangú, eltérő dallamot jelent), a 17. századra pedig megszületett a barokk kezdetét jelentő opera, melyek közül első igazinak Monteverdi Orfeoját tekintik. Ekkor kezd igazán fontossá válni az akkord, a harmónia, a jól-temperált hangolás (Werckmeister-harmóniák, ugyebár) és a tonalitás, amit tucatnyi videó megnézése után sem értettem meg. És ezzel elérkeztünk első darabunkhoz...

Hallgasd meg Monteverdi: L'Orfeo c. operát

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturzene.blog.hu/api/trackback/id/tr8916617780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása